Amikor kiszemeltük ezt a kis földet, még kukoricát termeltek rajta. Aztán miután megvettük, alig vártuk az őszt, hogy elmehessünk a faiskolába és kedvünkre válogathassunk. Cél: minél több fajta beszerzése. Ez persze nem csak gyümölcsfákra korlátozódik - igaz, ők az én személyes kedvenceim - de számunkra az a legfontosabb, hogy az év minden pillanatában legyen a konyhában valami, amit épp most szedtünk le, szakítottunk le, ástunk ki, vagyis mi termeltük (na és szedtük ki a tyúk feneke alól - a tojás az a baromfi dicsősége). Nem vagyunk kertészek, nincs papírunk róla, csak lelkes amatőrök vagyunk, akik szeretnek a szabadban molyolni és kiveszik a részüket a nagy körforgásból, rendszeresen szembesülve azzal, hogy nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt elképzeltük (ilyenkor jól jön a szlogenné vált felkiáltás: Majd jövőre!), merthogy a természetet nem lehet irányítani, de jó érzés benne élni.
Szándékaim szerint ez a blog is erről fog szólni. Hogy elvetjük, elültetjük, gondozzuk, gyönyörködünk benne, leszüreteljük, megesszük, befőzzük, lefagyasztjuk ésígytovább. Tulajdonképpen el tudom képzelni, hogy mindez unalmasan hangzik, de számomra ez az egész folyamat megnyugtató, magától értetődő. Bemutatom a gyümölcsösöket, amelyek most téli álmot alszanak, de tavasszal kicsattannak a rügyek, nyílnak a virágok, mindez csodálatos látvány és ilyenkor elfogadom, hogy ehhez a körforgáshoz bizony szükség van a rideg téli hónapokra is. Persze ilyenkor is van mit nézegetni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése